| by adeptus | No comments

Örök és elpusztíthatatlan?

Tegnap este az Armstrong Klub 25. születésnapját ünnepeltük több helyi zenekar közreműködésével. Remekül éreztem magam, de több dolog elgondolkodásra késztetett. Főleg azt illetően, hogy mi lesz a rock/metal zenével és rajongóival. A mainstream média számára a rockzene mintha nem is létezne, igazi underground mozgalom lett belőle Magyarországon – akárcsak a kezdetekkor. Pedig kínálat van: meglehetősen […]

Read More
| by adeptus | No comments

Valószínűtlen egybeesések

2019 tavaszán vezettem be a #matrix taget azoknál a Facebook-bejegyzéseimnél, amelyek az általam megfigyelt különös egybeesésekről szólnak. Ezek egy része szépen bizonyítja, hogy a körülöttünk lévő technológia milyen szépen megfigyel bennünket, más részüket meg egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Persze tudnék rá adni valamilyen természetfeletti magyarázatot adni, de azt meg nem akarok. Ebben a bejegyzésben egybegyűjtöm […]

Read More
| by adeptus | No comments

Fehér karácsony

A II. János Pál fasor végén kiszállt a légkondicionált csónakból. Feltette napszemüvegét, papucsát a táskájába süllyesztette és felhúzta a gumicsizmát. Fehér volt a táj, amerre látott, nehéz gyalogút lesz a kiserdőig. De megígérte Maritának, hogy idén is szerez karácsonyfát, így hát ebben az évben is nekiindult a fejszével. Tíz éve még megbüntették volna, ha engedély […]

Read More
| by adeptus | No comments

A legfrissebb iromány: Hokiszezon

Az alábbi vidám novellát az Azonnali Európa 2058 című pályázatára írtam, ahol a megtisztelő „futottak még” minősítést sem nyerte el. De én szeretem, bár tény, hogy nem igazán ütős a vége. Az utolsó mondatot leszámítva. Fogadjátok szeretettel! Mayer István: Hokiszezon Davosra már a Varázshegy óta kíváncsi voltam, de ha a kollégám nem betegszik meg, nem […]

Read More
| by adeptus | No comments

Épen, itthon, veszteg

Volt még anno a Vox Adeptin egy bejegyzésem Maradok címmel, most megint a maradás kapcsán pörgetem az agyam fogaskerekeit. Akkor arról írtam, miért nem megyek külföldre dolgozni/élni. Nem emlékszem, mit írtam, talán valamit családról, barátokról. A lényeg – nem tudom, ezt akkor beleírtam-e – mindenesetre az, hogy soha nem kívánkoztam messzire. Oké, mediterrán kalandozásaim során […]

Read More
| by adeptus | No comments

Monoszkript

A címet az előbb alkottam meg. Gondolom, ez lehet a monológ írásos megfelelője. Az utóbbi időben kevés közlendőm volt, ezért nem írtam ide. Igazából most sincs sok, a magam kedvéért írok. Mindenki jobban jár, ha ide írok egy terjengős fogalmazványt, mint ha a Facebook-idővonalamat pakolnám tele mindenfélével. Kicsit csalódott vagyok, mert a novellám, amit az […]

Read More
| by adeptus | No comments

Rigmusok húsvéthétfőre

Szép húsvéti népszokás a locsolás, én is sokszor gyakoroltam. Elengedhetetlen kelléke a – szagos vagy szagtalan – víz mellett a locsolóvers, amely az esetek 90%-ában a „Zöld erdőben jártam” szavakkal kezdődik. Legalábbis amatőröknél, de én – ebben – már jó ideje igyekszem profi lenni. Már a holnapit is megírtam, de arra még pár órát várnia […]

Read More
| by adeptus | No comments

Teofánia – legszemélyesebb novellám

Ha a fájlmódosítás dátumában meg lehet bízni, 2007-ben fejeztem be azt a novellát, amelybe a legjobban beletettem magam. Ez volt a harmadik, amit elküldtem a Galaktikának – egyúttal az első, amit indoklás nélkül visszadobtak. 2014-ben aztán írtam belőle egy átdolgozott verziót – amely szintén nem jelent meg. Az a sejtésem amúgy, hogy épp a túlzott […]

Read More
| by adeptus | No comments

Csak néztem, mint a moziban

Illetve nem egészen úgy, mert a moziban nem hanyatt fekve tekintik meg a filmeket (bár hallottam már ilyenről is), és főleg nem a mellkasán / hasán van a nézőnek a vászon. Én a fenti pozícióban szoktam újabban filmeket nézni a netbookom hathatós közreműködésével. Na de ez nem igazán tartozik a tárgyhoz, úgyhogy ugorjunk! Szóval nem […]

Read More
| by adeptus | No comments

Zenés pécsi útibeszámoló

Pontosabban nem az útibeszámoló lesz a zenés, sokkal inkább az út volt az, de Beszámoló egy zenés pécsi útról olyan snassz lenne. Az egész történet ott kezdődött, hogy Dávid barátom felvetette, hogy el kellene menni moziba, méghozzá a Bohém rapszódiára. Egy közepesen fejlett városban ez könnyen kivitelezhető lett volna, de Baján nem hogy színház, még […]

Read More