Hol van a szó? És a többi?

Írhatnékom van, de már vagy ötször kitöröltem, amit ide beírtam, és ki tudja, nem teszem-e meg hatodszor is. Próbálok ellenállni a kísértésnek. Amennyiben ez a bejegyzés összeszedetlen lesz, nem kell meglepődni, most épp én is az vagyok. Éjjelre rendesen megterheltem a gyomrom, az alváshiányt meg napközben kompenzáltam, közben érzékeltette hatását a közelgő hidegfront is, szóval határozottan furán érzem magam. Nem, nincs semmi bajom, testileg-lelkileg egészséges vagyok, csak valami hiányzik.

Egyszerre sok minden szeretnék lenni. Az előző bejegyzésben webfejlesztői ambícióimról írtam – vagyis inkább az abba az irányba tett törekvéseimről -, de szeretnék írni is, meg lefutni a maratont. Bár ez nem is olyan sok minden. Mégis, az az érzésem, hogy kevesebb dolgot kellene akarnom, de azt jobban, és többet tenni érte. Igazából egy edzőre lenne szükségem. Olyan valakire, aki kijelöli nekem a feladatokat, ellenőrzi azok végrehajtását, értékel, stb. Vannak emberek, akik tök jól elvannak felügyelet nélkül is, de én akkor vagyok a leghatékonyabb, ha foglalkoznak velem, legyen az motiválás vagy noszogatás. Nem, a lecseszés nem hiányzik, bár persze az is egyfajta feedback. 

Egyedül élek, keveset járok társaságba, mégsem vagyok magányos. De túl sokat vagyok magamban, azzal együtt is, hogy napjaim mintegy felét most is közösségben töltöm. Sokan mondják, hogy legfőbb ideje összeszednem egy párkapcsolatot – egy pár talán az edzőkérdést is megoldaná -, de az ismerkedéshez, de pláne a kezdeményezéshez még mindig túl sok a gát bennem. 38 éves vagyok, nem igazán hiszem, hogy ez már változni fog. Nem is tudom, akarom-e igazán, hogy változzon. 

Lehet, hogy egy life coachra lenne szükségem. Oké, ezt viccnek szántam. Még azt sem mondhatom, hogy nem jutok egyről a kettőre, mert év elejéhez képest sokkal előrébb vagyok számos tekintetben, de valahogy nem ilyennek szeretném magamat látni. Persze a céltudatosság sosem volt jellemző rám, inkább az, hogy sok dologba belekapok, és semmit nem viszek végig. 

Még gimnáziumban mondogatták nekem folyton, hogy ideje megváltoznom. És én azóta sem változtam meg. Szerintem a gátlásosságomra gondolhattak, vagy a fene tudja. Most volt nyáron az osztálytalálkozóm, megkérdezhettem volna. Nagyon rákészültem, de részemről csak egy közepes osztályzatot kap a találkozó. Sokat jelentett számomra annak idején ez az osztály, de most nem igazán éreztem úgy, hogy benne lennék a brancsban. 

Én olyan határeset-ember vagyok. Se nem igazán humán, se nem igazán reál beállítottságú. A vitákban mindig igyekszem középen állni. Mondhatni, se hús, se hal ember vagyok. Már ha rosszindulatúak akarunk lenni, mert nevezhetem magam akkor már inkább békeszeretőnek is.

Pedig sokkal izgalmasabb, ha szenvedélyesen harcolok a vélt vagy valós igazamért. Pszichésen 100%-osnak érzem magam, mégis hiányzik az a hév, ami azért korábban nem egyszer megvolt bennem a szócsaták során. Nem tudom, hogy szükségszerűen túlpörgéshez vezetne-e. Ha igen, nem kéne kipróbálni. De szeretnék egy kicsit lelkesebb lenni.

Murakamit olvasok, ma kezdtem el a Szputnyik, szívecskémet, egy ideje pedig már a futásról szóló memoárját olvasom. Sok hasonló tapasztalatunk van, csak hát minden tekintetben más szinten mozgunk. 

Jó lenne írni. Nem tartom teljes értékűnek az életemet – szerintem ahhoz legalábbis család, de minimum valami rendezett életvitel kell -, az írás pedig kiváló életpótlék tud lenni. Kicsit aggódok, hogy már sosem fogok befejezni semmilyen irodalmi szöveget. Régebben sem voltam valami kitartó, és ez talán még romlott is. Persze nem függ a megélhetésem az írástól, de szeretném, ha valaki el is olvasná, amit összeirkálok, ahhoz pedig készre kéne írni.

Vajon ezt most csak magamnak írom, vagy van, aki eljut idáig? Vagy ez a bejegyzés olyan, mint az a bizonyos fa a rengeteg közepén. Ha senki nem volt tanúja, hogy kidőlt, vajon kidőlt-e valójában? 

Tulajdonképpen lehet, hogy kivételesen valami lírait kéne alkotnom. A katasztrofálisan rossznál talán tudnék egy fokkal jobb verset írni, de… Na most a kifogást keresem. Nem akarok verset írni. Pedig a science fiction novella nem a legalkalmasabb az érzések kinyilvánítására. Persze az sincs kőbe vésve, hogy csak sci-fit írhatok, de a gyakorlat ezt mutatja.

Most keresek háttérzenéne valami jó elvontat. Előbb a Sea Within szólt, azelőtt Dystopia. Nézzük, miből élünk! Benyomtam egy progos Flow-t a Deezerbe. Redemptionnel kezd. Jó választás! 

Egyelőre elfogytak a szavaim. Ha megtaláltam őket, még lehet, hogy folytatom. Addig is publikálom az eddigieket.

Hogyan leszek webfejlesztő

Először is szögezzük le, hogy még nem tartom magamnak annak. Konyítok a technológiákhoz, farigcsáltam / farigcsálok is egyszerűbb-bonyolultabb honlapokat, de messze még a cél. Vagy talán nem is annyira, de még nem értem el. Az, hogy ez az oldal ilyen csúnyácska, mondjuk nem jelent semmit, nem feltétlenül itt akarom kiélni kreatív hajlamaimat, meg egyelőre amúgyis inkább a backend izgat.

HTML-kódot először kb. 15 évesen, 1995 tájékán láttam egy multimédiás sulis projekt kapcsán, de akkor földrajztanárom, ahelyett, hogy elmagyarázta volna, mi ez az egész, inkább röhögött a nemtudásunkon. Aztán már élesben is láttam netet úgy 1997 táján, de a háttérről még nem volt fogalmam.

Az első betekintést a könyvtár szak kezdetén kaptam meg Simon Melinda tanárnő óráin, ahol már ténylegesen elkezdtünk egyszerűbb weboldalakat barkácsolni. A HTML és  a JavaScript (hogy CSS volt-e, abban nem vagyok biztos) a programozás órákon hamarosan becsatlakozott a Perl ésa PHP is, az adatbázis-kezelés kurzus keretében pedig az SQL is (érdekes módon nem MySQL, hanem Postgres).

Természetesen a szakdolgozatom is weboldal volt, ami sajnos már nincs meg, de egy bélyeggyűjteményt dolgozott fel. Meg csináltam személyes honlapot is Imperium Adepti címmel. Aztán pár év szünet, mígnem Budapestre kerülésem után becsatlakoztam az SFBlogs.net sci-fi blogger közösségébe és először láttam WordPress-t belülről. Nem volt szerelem első látásra, de  Vox Adepti jó pár évig netes otthonom volt. A munkahelyemen, a Zentrumban is WordPress-t használtunk, igaz, csak a feltöltés és az ellenőrzés volt a feladatom, nem kellett a dolgok mélyére ásnom.

Aztán jött a 2015 év végi durva váltás, meg a 2016-2017-es válságom, és elkezdtem azon gondolkodni, mivel tarthatnám el magam hosszabb távon. A webfejlesztés kezdettől érdekelt, és többé-kevésbé piacképes is. Csak éppen folyamatosan fejlődik, így alaposan bele kellett ásnom magam az újdonságokba meg az újabb technológiákba , eszközökbe.

A Courserával kezdtem, ingyenes kurzussal, amely persze épp ezért papírt se adott, igaz, nem is végeztem el 100%-ban. 

Ennek az elődje volt:
https://www.coursera.org/specializations/full-stack-mobile-app-development

Aztán – a következőkben valószínűleg összekeverem a sorrendet – feltelepítettem a SoloLearnt az okostelefonomra. Nagyon jó kis alkalmazás, rengeteg elméleti és gyakorlati tudást ad át. 4,8-as átlagos értékelés. Csak mondom.

Itt található az androidos változat, gondolom, iPhone-ra is van:
https://play.google.com/store/apps/details?id=com.sololearn

Utána felfedeztem a Udemy-t, meg azt, hogy időnként 10$-ért adnak 200$-os kurzusokat. Úgyhogy kezdetnek fel is vettem ennek egy korábbi változatás:
https://www.udemy.com/the-complete-web-developer-course-2/

Szorgalmasan csináltam a házi feladatomat, kaptam egy király tárhelyet az Eco Web Hostingnál – most is ezt használom – , Rob Percival, a tanár minden kérdésemre válaszolt, biztatott, szóval nagyon király volt. Az első sok témából online vizsgát is tettem.

Egy ingyenes próbahónap keretében megcsináltam egy WordPress fejlesztői kurzus első két fejezetét a WPMU Academy-n.

Aztán gyakoroltam, gyakoroltam, gyakoroltam, meg beszereztem néhány ebookot.

A legtöbbet ezek közül ez a kettő adta:
Kevin Yank: PHP & MySQL: from Novice to Ninja
Brad Williams: Professional WordPress: Design and Development

Persze sok más szakirodalmat is tanulmányoztam, egyéb dolgokat is olvastam, de főleg fejleszgettem. Magamat is. Jó úton vagyok.

Ja, és persze ne feledkezzünk meg három alap dologról: W3schools, StackOverflow és végül, de nem utolsósorban barátunk, a Google.