| by adeptus | No comments

Duracellnyuszi módban

Hányszor és hányan mondták, hogy tartsak mértéket, és mindig megfeledkeztem róla. Ma éppen a kávéfogyasztással estem alapos túlzásba. Mert bár a tegnapi alváshiányt muszáj volt kompenzálnom, de az öt bevitt koffeinbomba – mily meglepő – megtette hatását. Szóval jó eséllyel a ma éjjeli alvásomból is holnap hajnali lesz.

Ilyenkor az ember a legbölcsebb, ha befekszik az ágyába, a fülére teszi a fejhallgatót, betesz valami lágy zenét, és olvas. Csak most épp abban a fázisban vagyok, hogy nem befelé kívánkozik az információ, hanem kifelé. Így hát próbálok beszélgetni – ezt behatárolja, hogy az ismerőseim többsége velem ellentétben nem kávézta szét magát ennyire – meg hát épp ezt a blogbejegyzést írok. Három és fél cikk 24 órára úgyis elég, főleg, hogy az előző fél évben csak kettőt fejeztem be.

Azért ha legközelebb orvos közelébe kerülök, lehet, hogy kérek valami altatót, mert a látszat ellenére továbbra is azt tartom az éjszaka eltöltésének legpraktikusabb módjának.

Az előző, magyar sci-fi tárgyú bejegyzésem, ahogy az várható volt, heves reakciókat váltott ki. Azt most látom, hogy talán a kelleténél szigorúbb voltam a Galaktika baráti körével… Visszavonom, nem voltam szigorúbb, csak őszinte, ellenben túl sokat foglalkoztam azzal, amivel már eddig is túl sokat foglalkozott a F.I.O.K. csoport közössége. A sértett reakciók pont olyanok, amilyenekre számítottam. A pozitív hozadék szerintem fontosabb: megtudtam, hogy ha talán nem is annyira látványos az aktivitásuk, de van „utánpótlás” a magyar sci-fiben, legalábbis közösségformálói téren.

A mai nap tanulsága (, hogy ne igyak sok kávét…), hogy a délutáni műszakom második, csendesebb fele kiválóan alkalmas a kreatív alkotásra, ha meg a tervezett technikai bővítés hozza a kívánt eredményt, ez még túlléphet a szavak szaporításán is. Hát még ha a délutáni nemdolgozós időszakaimat is megtöltöm tartalommal! Mondjuk túl szép és túlzás lenne, ha ez a mostani energiatöltet tartósan megmaradna, de amíg meleg a vas, addig ajánlatos ütni.

Oké, érzek valami enyhe fáradást, ha így megy tovább, sikerül ráverni vagy két órát a tegnap éjjelre. Ez mondjuk még mindig jobb, mint az őszi alvászavar, amikor ugyan elaludtam, de az éjszaka kellős közepén felébredve visszaaludni nem tudtam, de az vegyszeres beavatkozást is igényelt.

Amúgy a közeljövő feladatainak alighanem jót is tesz ez az intenzívebb tempó, mert programozási penzum is következik, ahhoz meg a normálisan bevetettnél nagyobb részére van szükség az agykapacitásomnak.

És ezzel a projektbelengetéssel le is zárom a posztot, mert így többé-kevésbé kerek. Számításom szerint még jó háromnegyed óra kell, de utána már jó kilátásokkal kísérelhetek meg elaludni, majd jelentkezem az eredménnyel – ha csak durván le nem fékeződik a fogalmazói lendületem.