Csak néztem, mint a moziban

Az utóbbi hetekben, hónapokban – ki tudja, miért – nagy mértékben megnövekedett kultúrafogyasztásom mértéke. Mivel a bajai színházi élet viszonylag szerénynek mondható – ezzel nem lebecsülni akarom azt a keveset, ami van – és a könyvtár és a, khm, videotéka jutányos áron hozzáférhető, leginkább könyveket és filmeket falok. Nem teljesen véletlenszerűen, főleg filmek esetében törekszem a konkrét tematikára szűkítésre.

Amelyik témák filmben legutóbb érdekeltek: csavaros mozik, pszichiátriai defektusokkal foglalkozók és a szimulált valóságról szólók. Ajánló következik, elsősorban – legalábbis általam – kevéssé ismert alkotásokkal, a teljesség igénye nélkül.

Girl Interrupted (borzalmas magyar címe Észvesztő)

Bár Angelina Jolie a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart is megkapta érte, sosem hallottam róla, egészen addig, amíg a “movies pyschiatric disorder” keresőszót meg nem adtam a keresőnek. Winona Ryder játssza a fiatal felnőtt főszereplőt, aki borderline személyiséggzavarral kerül egy viszonylag civilizált, de mégis zárt pszichiátriai intézetbe. Persze egy ilyen helynek megvanna a szabályai – amelyeket vagy betartanak, vagy nem. A Jolie által alakított karakter speciel folyamatosan lázad, ezzel viszont mindig elvágja magát a szabadon bocsátásától. Van persze benne szökés, behódolás, azért nagyjából happy enddel zárul. Kiemelendő a vezető ápolót alakító Whoopi Goldberg játéka: a karaktere egyszerre szigorú és együttérző, ha kell, kemény, ha kell, segítőkész.

Nyisd ki a szemed

Eddig csak az amerikai megfelelőjét, a Vanília égboltot láttam a – enyhe SPOILER – szimulált valósággal foglalkozó filmnek, a spanyol eredeti viszont klasszisokkal jobb. A nagy arcú főhős – egy alkalmi kalandja bosszújaként – a külsejét eltorzító balesetet szenved – vagy nem. Ugyanis nehezen tudja megkülönböztetni az álmokat a valóságtól, ebben pszichiátere sem sokat tud segíteni. Igencsak a vége felé kapunk magyarázatot az eseményekre, hát az amerikai adaptáció ismeretében is sokkoló volt.

Időbűnök

Szintén spanyol, ez éppenséggel afféle fekete komédia. Az időutazásos történetek a gyengéim, ez pedig alaposan meg van csavarva, ugyanakkor nem annyia áttekinthetetlen, mint a Primer. Abszolút nem tipikus a hőse, a megoldás meg valóban elég morbid, Bár azért harsány kacajokat nem hallat az ember a láttán.

Synecdoche, New York (Kis-nagy világ)

A tragikuson korán elhunyt Philip Seymour Hoffmann munkásságát szinte egyáltalán nem ismertem korábban, ebben legalábbis zseniálisat alakít. A színházi rendezőt elhidegült festőművész felesége otthagyja, ő pedig hamarosan egy monstre színházi projektbe kezd: egy óriási raktárépületben színpadja állítja a saját történetét. A bemutató ideje csak csúszik, közben egy újabb New York kulisszái épülnek fel a raktárban, egyben elmosódik a határ színész és színházcsináló között. Mélyen megrendítő film, főleg ha hozzávesszük a főhős személyes tragédiáját.

ExIstenZ

Ez egy újranézés, kicsit (nagyon) sarkítva ez David Cronenberg Mátrixa, csak éppen itt több rétege van a virtuális valóságnak, kicsit a több mint egy évtizeddel későbbi Eredethez hasonlóan. És amikor már azt hisszük, értjük a történteket, még kapunk egy réteget. Meglehetősen gusztustalan a képi világa, de ha sikerül ettől elvonatkoztatni, nagyon megéri megnézni.

Avalon

A F.I.O.K. blogban ajánlották, lengyel-japán koprodukciós film, szintén a videójáték és a valóság viszonyát vizsgáló, többrétegű film. A főhősnő, Ash egy harci játék koronázatlan királynője, ám boldogtalan, mert nagy szerelme elvesztette ép elméjét a játék következményeképpen. Ash világa szürke és monoton, a játék valamivel életszerűbb. Aztán alkalom nyílik a játékra egy minden eddiginél realisztikusabb speciális pályára. És amikor már megfejtettük a rejtélyt, akkor…

Empathy, Inc.

Elég új, de gyorsan a feledés homályába merült film. Egy cég minden eddiginél életszerűbb virtuális valóságot ígér gazdag ügyfeleinek, akik megtapasztalhatják az alsóbb társadalmi osztályok sanyarú sorsát, így ráébredjenek, mennyire is jó nekik ahhoz képest. De a látszat itt is csal, a főhős befektető élete pedig egyre durvább fordulatokat vesz, miután a „demó” után ismét behatol a rendszerbe. Izgalmas, fordulatos film, viszont nehéz róla az élmény alapos csökkentése (értsd: spoilerek) nélkül beszélni.

No, ennyit ízelítőül az elmúlt kb. két és fél hónapból, ha van rá igény, illetőleg van rá kedvem, lesz még ilyen, könyves változatban meg kb. tuti.