Alvás- és hangulatfigyelő 2.

Bár messze még a reggel (háromnegyed 2 lesz), és nem lehet kizárni, hogy fogok tudni még aludni – figyelembe véve jelenlegi frissességemet, nem tartom valószínűnek – érdemes egy kicsit összegezni az elmúlt két nap éjszakáit.

Tegnap piszok álmos voltam, így a rossz szokásommá vált esti, öt percesnek szánt ruhástól ledőlésem egész éjszakán át tartó tompa alvássá vált. Átszundítottam a reggelt is, mire felkeltem, már igencsak délelőtt volt. Napközben átlagosan friss voltam, tettem-vettem, szokványos vasárnapi módon.

Ma sokféle szelllemileg megterhelő dolgot csináltam (olvasás, vita, webes tartalomfeltöltés, stb.), amelynek kompenzálására nem volt maradéktalanul elég a délelőtti séta és a kora esti szolid sörözés. Estére megint meglehetősen álmos lettem, kitaláltam, hogy lefekszem fél 9-kor, hajnali 4-kor meg felkelek, hogy egy órácskát alkossak. Ez nyár végén – ősz elején működött, ezúttal nem jött be.

Az elalvásban nem is volt hiba, de háromnegyed 11 táján már ébredeztem, negyed 12-kor meg kiment az álom a szememből. Nem azt mondom, hogy 100%-os volt az energiamutatóm, de további alvásra nem látszott kilátás.

Úgyhogy netezgettem meg olvasgattam kicsit, aztán írtam tovább a novellámat. Utóbbihoz főztem egy kávét is, ami nyilván végképp keresztbe tett az alvásnak, de szükségem volt rá, hogy be tudjam indítani a fogalmazókészségemet. A keserűcsoki már elfogyott.

Itt tartunk most, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Hajlok rá, hogy alkalmi altatószedés lesz a vége, de nem nagyon tetszik a gondolat.

FRISSÍTÉS (4:26): Aludtam még egy jó órát. Már majdnem az egészséges adag felénél tartok…

Alvás- és hangulatfigyelő, 1.

Aktiválom a napokban említett napló funkcióját a blognak. Szóval megállapításokat teszek az alvókám és a hangulatom rapid változásait esetlegesen kiváltó okokról.

A téma az utcán hever, illetve az utcán járva-kelve figyeltem meg egy lehetséges befolyásoló tényezőra: újhold van, hozzá derült. Talán ilyenkor mi vérfarkasok nagyon mélyen alszunk, ezért könnyebben, gyorsabban kipiheni magát az agyunk.

Egyébként tegnap nem feküdtem le annyira borzasztó későn (negyed 12 volt, és fél 7-kor terveztem kelni), és most is jót aludtam, csak fél 5 után kipihenten felébredtem. Mondjuk nagyobb bajom ne legyen.

Azért nem ilyen egyszerű a dolog, mert emlékszem olyanra, amikor telihold pörgetett ki az álomból. Igaz, most nem pörgök, csak szokatlanul jól funkcionál az agyam.

Majd elemzem tovább, most maradok ennyinél, további adatokra várok.

Duracellnyuszi módban

Hányszor és hányan mondták, hogy tartsak mértéket, és mindig megfeledkeztem róla. Ma éppen a kávéfogyasztással estem alapos túlzásba. Mert bár a tegnapi alváshiányt muszáj volt kompenzálnom, de az öt bevitt koffeinbomba – mily meglepő – megtette hatását. Szóval jó eséllyel a ma éjjeli alvásomból is holnap hajnali lesz.

Ilyenkor az ember a legbölcsebb, ha befekszik az ágyába, a fülére teszi a fejhallgatót, betesz valami lágy zenét, és olvas. Csak most épp abban a fázisban vagyok, hogy nem befelé kívánkozik az információ, hanem kifelé. Így hát próbálok beszélgetni – ezt behatárolja, hogy az ismerőseim többsége velem ellentétben nem kávézta szét magát ennyire – meg hát épp ezt a blogbejegyzést írok. Három és fél cikk 24 órára úgyis elég, főleg, hogy az előző fél évben csak kettőt fejeztem be.

Azért ha legközelebb orvos közelébe kerülök, lehet, hogy kérek valami altatót, mert a látszat ellenére továbbra is azt tartom az éjszaka eltöltésének legpraktikusabb módjának.

Az előző, magyar sci-fi tárgyú bejegyzésem, ahogy az várható volt, heves reakciókat váltott ki. Azt most látom, hogy talán a kelleténél szigorúbb voltam a Galaktika baráti körével… Visszavonom, nem voltam szigorúbb, csak őszinte, ellenben túl sokat foglalkoztam azzal, amivel már eddig is túl sokat foglalkozott a F.I.O.K. csoport közössége. A sértett reakciók pont olyanok, amilyenekre számítottam. A pozitív hozadék szerintem fontosabb: megtudtam, hogy ha talán nem is annyira látványos az aktivitásuk, de van „utánpótlás” a magyar sci-fiben, legalábbis közösségformálói téren.

A mai nap tanulsága (, hogy ne igyak sok kávét…), hogy a délutáni műszakom második, csendesebb fele kiválóan alkalmas a kreatív alkotásra, ha meg a tervezett technikai bővítés hozza a kívánt eredményt, ez még túlléphet a szavak szaporításán is. Hát még ha a délutáni nemdolgozós időszakaimat is megtöltöm tartalommal! Mondjuk túl szép és túlzás lenne, ha ez a mostani energiatöltet tartósan megmaradna, de amíg meleg a vas, addig ajánlatos ütni.

Oké, érzek valami enyhe fáradást, ha így megy tovább, sikerül ráverni vagy két órát a tegnap éjjelre. Ez mondjuk még mindig jobb, mint az őszi alvászavar, amikor ugyan elaludtam, de az éjszaka kellős közepén felébredve visszaaludni nem tudtam, de az vegyszeres beavatkozást is igényelt.

Amúgy a közeljövő feladatainak alighanem jót is tesz ez az intenzívebb tempó, mert programozási penzum is következik, ahhoz meg a normálisan bevetettnél nagyobb részére van szükség az agykapacitásomnak.

És ezzel a projektbelengetéssel le is zárom a posztot, mert így többé-kevésbé kerek. Számításom szerint még jó háromnegyed óra kell, de utána már jó kilátásokkal kísérelhetek meg elaludni, majd jelentkezem az eredménnyel – ha csak durván le nem fékeződik a fogalmazói lendületem.

Az egy helyben járás évtizedei, avagy rövid magyar sci-fi látlelet

Pár éve még aktív szereplője voltam a magyar science fiction közéletnek, aztán átvedlettem néma szemlélővé. Valamelyest kicserélődtek az arcok, de az állóháború a Galaktika-Avana-SFPortal kontra mindenkimás (ezen az oldalon akadnak szervezeti és hatalmi átrendeződések) csetepaték nem szűnnek.

Én is kiszerettem a Galaktikából és baráti köréből, bár eléggé későn. Írni a Burger-féle újjáindítás idején kezdtem, egy kivételével valamennyi nyomtatásban megjelent művem itt látott napvilágot, voltam előfizetője és vagy tíz évig rendszeres vásárlója a lapnak, a hozzá ezer szállal kötődő írószövetségi SF Szakosztály rendezvényeit is sokat látogattam, szóval érintettségem megkérdőjelezhetetlen. Itt jegyezném meg, hogy sok más szerzővel ellentétben engem mindig korrektül kifizettek előbb-utóbb.

A „kiszeretés” még jóval a jogdíjbotrányok előtt eljött. A GAS (nevezzük innen így) tengely megalkotta magának az ellenséget, melyet akkoriban Falkának neveztek el (ekkor még az rpg.hu körül volt a tábor magja). És én nem szeretem, ha erővel ellenségeket keresnek, márpedig nekem nagyon így festett a dolog. Hosszú ideig a kritikák körül ment a hiszti, mi a jogos, mi nem, ki a kritikus, ki nem, mintha bizony csak szakember dönthetné el, hogy tetszett-e neki egy adott mű, és hogy ajánlaná-e másnak. Most ez egy nagyon durva leegyszerűsítése és leszűkítése persze a kritika elsődleges funkcióinak, de a lényeg az, hogy ha rajtam múlik, mindenki mondhat véleményt, nem tartozik formai szabályokat betartani közben, a stílusa meg legfeljebb saját magát minősíti. Ha a szövege olvasmányos, az egyáltalán nem baj.

A másik, örök hiszti – azóta is megy, mint minden a magyar sci-fi állóvizében – a Zsoldos Péter-díj. Amennyire én belelátok, a legnagyobb baja az, hogy az adományozója, az Avana egy iszonyatosan nehézkes, a tetejébe meg egy végtelenül paranoid társaság. A legkisebb reformot is nyögvenyelősen viszik végbe, aztán csodálkoznak, hogy nem fogadja tapsvihar. Ha pedig kritika éri őket, legyen jogos vagy kevésbé jogos, azonnal átmennek sündisznóba.

Még bajom a GAS-tengellyel, hogy amikor az SFblogs.nettől átigazoltam, máris kevésbé lettem szimpatikus gyerek, pedig én aztán mindig igyekeztem mindenkivel jóban lenni.

A Galaktika jogdíjbotránya a hazai SF élet valódi szégyenfoltja, Burger István kommunikációja meg a másik, de azért a kirobbantó Pintér Bence is már eléggé untat, mert az világos, hogy itt az életben nem fog történni semmi érdemi következmény, úgyhogy én szépen el is feledkeznék a magazinról, meg a kiadóról is, amely, ahogy a könyvesboltok kínálatát nézem, rendesen a béka feneke alá süllyedt. Már megszokhatnánk, hogy ez egy következmények nélküli ország.

Nem vagyok benne biztos, hogy politikai párhuzamot kell ide hozni, pláne, hogy a lövészárokharcosok jelentős része alighanem ki fogja kérni magának, de a sci-fi életünk szembenállásai a belpolitikánkra hajaznak. Van egy központi hatalmunk, amit senki nem igazán szeret, meg egy hangos, de cselekvésképtelen ellenzékünk. És itt is hiába mutogatunk a határokon túlra, itthon kéne valahogy dűlőre jutni.

Generációváltásra lenne szükség, de eddig nem tűnt fel, hogy a mostani huszonévesek tolonganának a közélet reformálásáért. Pedig az látszik, hogy olvasnak, ugyan abba nem látok bele, hogy a young adult és a science fiction között milyen az átjárás, de mindig is rétegműfaj voltunk, tehát nem százezer önkéntesre van szüksége a népnek.

Nem tudom, vannak manapság sci-fi klubok? Esetleg olyanok, ahol 40 év alatti az átlagéletkor? Én magam is egy elsősorban virtuális közösség részese voltam a közelmúltig, de ez a tér is összement. Hogy a két fele csak némi önismétlés kedvéért áll szóba egymással, az csak ráadás.

Míg ugyanazokon a csontokon rágódunk, kiveszik alólunk a zsáner. Valahogy az új Brandon Hacketteket, László Zoltánokat és Kleinheincz Csillákat sem látom még Dévénynél betörni.

Nem gondolom, hogy össze kéne fogni az egymásnak feszülő csoportoknak, szerintem szíve mélyén senki nem is akarja ezt. De kéne valami friss, valami új. Lehet ez egy magazin, egy közösségi háló, egy rendezvénysorozat, mit tudom én, de ha folyton ugyanaz a műsor megy a tévében, az egyszeri néző inkább lemondja az előfizetést.

Na, nyavalyogtam egy jót, alighanem sokak lelkébe is belegázoltam, úgyhogy most jól közzéteszem, hátha lesz belőle egy újabb parttalan és sehova sem vezető vita is. Amihez hozzátenném: alapvetően az ilyen vitákat is szeretem.

Hogyan leszek webfejlesztő

Először is szögezzük le, hogy még nem tartom magamnak annak. Konyítok a technológiákhoz, farigcsáltam / farigcsálok is egyszerűbb-bonyolultabb honlapokat, de messze még a cél. Vagy talán nem is annyira, de még nem értem el. Az, hogy ez az oldal ilyen csúnyácska, mondjuk nem jelent semmit, nem feltétlenül itt akarom kiélni kreatív hajlamaimat, meg egyelőre amúgyis inkább a backend izgat.

HTML-kódot először kb. 15 évesen, 1995 tájékán láttam egy multimédiás sulis projekt kapcsán, de akkor földrajztanárom, ahelyett, hogy elmagyarázta volna, mi ez az egész, inkább röhögött a nemtudásunkon. Aztán már élesben is láttam netet úgy 1997 táján, de a háttérről még nem volt fogalmam.

Az első betekintést a könyvtár szak kezdetén kaptam meg Simon Melinda tanárnő óráin, ahol már ténylegesen elkezdtünk egyszerűbb weboldalakat barkácsolni. A HTML és  a JavaScript (hogy CSS volt-e, abban nem vagyok biztos) a programozás órákon hamarosan becsatlakozott a Perl ésa PHP is, az adatbázis-kezelés kurzus keretében pedig az SQL is (érdekes módon nem MySQL, hanem Postgres).

Természetesen a szakdolgozatom is weboldal volt, ami sajnos már nincs meg, de egy bélyeggyűjteményt dolgozott fel. Meg csináltam személyes honlapot is Imperium Adepti címmel. Aztán pár év szünet, mígnem Budapestre kerülésem után becsatlakoztam az SFBlogs.net sci-fi blogger közösségébe és először láttam WordPress-t belülről. Nem volt szerelem első látásra, de  Vox Adepti jó pár évig netes otthonom volt. A munkahelyemen, a Zentrumban is WordPress-t használtunk, igaz, csak a feltöltés és az ellenőrzés volt a feladatom, nem kellett a dolgok mélyére ásnom.

Aztán jött a 2015 év végi durva váltás, meg a 2016-2017-es válságom, és elkezdtem azon gondolkodni, mivel tarthatnám el magam hosszabb távon. A webfejlesztés kezdettől érdekelt, és többé-kevésbé piacképes is. Csak éppen folyamatosan fejlődik, így alaposan bele kellett ásnom magam az újdonságokba meg az újabb technológiákba , eszközökbe.

A Courserával kezdtem, ingyenes kurzussal, amely persze épp ezért papírt se adott, igaz, nem is végeztem el 100%-ban. 

Ennek az elődje volt:
https://www.coursera.org/specializations/full-stack-mobile-app-development

Aztán – a következőkben valószínűleg összekeverem a sorrendet – feltelepítettem a SoloLearnt az okostelefonomra. Nagyon jó kis alkalmazás, rengeteg elméleti és gyakorlati tudást ad át. 4,8-as átlagos értékelés. Csak mondom.

Itt található az androidos változat, gondolom, iPhone-ra is van:
https://play.google.com/store/apps/details?id=com.sololearn

Utána felfedeztem a Udemy-t, meg azt, hogy időnként 10$-ért adnak 200$-os kurzusokat. Úgyhogy kezdetnek fel is vettem ennek egy korábbi változatás:
https://www.udemy.com/the-complete-web-developer-course-2/

Szorgalmasan csináltam a házi feladatomat, kaptam egy király tárhelyet az Eco Web Hostingnál – most is ezt használom – , Rob Percival, a tanár minden kérdésemre válaszolt, biztatott, szóval nagyon király volt. Az első sok témából online vizsgát is tettem.

Egy ingyenes próbahónap keretében megcsináltam egy WordPress fejlesztői kurzus első két fejezetét a WPMU Academy-n.

Aztán gyakoroltam, gyakoroltam, gyakoroltam, meg beszereztem néhány ebookot.

A legtöbbet ezek közül ez a kettő adta:
Kevin Yank: PHP & MySQL: from Novice to Ninja
Brad Williams: Professional WordPress: Design and Development

Persze sok más szakirodalmat is tanulmányoztam, egyéb dolgokat is olvastam, de főleg fejleszgettem. Magamat is. Jó úton vagyok.

Ja, és persze ne feledkezzünk meg három alap dologról: W3schools, StackOverflow és végül, de nem utolsósorban barátunk, a Google.