| by adeptus | No comments

Holdfény-szonáta

Nem mentem át komolyzene-rajongóvá (mondjuk bajom sincs vele), de ha csak annyit írtam volna a címbe, hogy Avantasia: Moonglow, az nagyon fantáziátlan lett volna. Szóval: zenei rovat következik.

Az idei év egyik első lemeze, amelyet nagyon vártam, az Avantasia új albuma. Az Edguy-jal – viszonylag – ismertté vált Tobias Sammet ezúttal is jobbnál jobb énekeset hívott meg, hogy egy újabb „metál operát” készítsen. Arról lehetne vitatkozni, hogy az Avantasia-lemezek mennyire felelnek meg az opera műfaji követelményeinek. Egyébként kb. annyira, mint az örök rivális Ayreon lemezei, azaz nem igazán. De nem is ezért szeretjük őket.

Az első Avantasia-korong idén lett nagykorú, nemes egyszerűséggel a The Metal Opera névre hallgat. Ezen ismerkedtem meg Sharon den Adel (Within Temptation) hangjával, itt tért vissza a metálhoz Michael Kiske (ex-Helloween), igaz, Ernie álnéven.

A Metal Operának lett egy második része is, majd véleményem szerint kicsit túl gyorsan követték egymást a lemezek, mert visszaesett a minőség. 2010 -ben például mindjárt két anyag jelent meg, amelyeken sok jó anyag van. A kedvencem róluk a Dying for an Angel Klaus Meinéval (Scorpions) és a Death is just a Feeling Jon Olivával (Savatage, Jon Oliva’s Pain). A Mystery of Time-on és a Ghostlightson elég kevés az emlékezetes pillanat.

Ám a Moonglow a kezdetektől fogva felcsigázott. Ismét szerepel rajta Bob Catley (Magnum), énekel Hansi Kürsch (Blind Guardian), Candice Night (Blackmore’s Night) és Geoff Tate (ex-Queensrÿche, Operation: Mindcrime), hogy csak pár húzónevet említsek.

Az elsőként bemutatott dal talán a legjobb is. A Raven Child dallamain mindjárt négy énekes osztozik, de hát 11 percbe sok minden belefér. Nagyon erős a Candice Night-os Moonglow is, de még sorolhatnám. Persze van pár gyengébb – pontosabban kevésbé erős – szám is, de az összkép több mint pozitív. És ez nem az a zene, amit hosszasan kell érlelni. Az Avantasia elsőre is üt, nálam egyértelmű 10-es. Nem mondom, hogy év lemeze-esélyes, mert nagyon korán van még, nemsokára jön az új Dream Theater és Queensrÿche – hogy csak nagy kedvenceimet említsem –, annyi biztos, hogy feladta a leckét nekik.

Míg el nem felejtem: május 6, Barba Negra Track. Én valószínűleg nem tudok ott lenni, de azért ti menjetek el.