| by adeptus | No comments

A legfrissebb iromány: Hokiszezon

Az alábbi vidám novellát az Azonnali Európa 2058 című pályázatára írtam, ahol a megtisztelő „futottak még” minősítést sem nyerte el. De én szeretem, bár tény, hogy nem igazán ütős a vége. Az utolsó mondatot leszámítva.

Fogadjátok szeretettel!

Mayer István: Hokiszezon

Davosra már a Varázshegy óta kíváncsi voltam, de ha a kollégám nem betegszik meg, nem én mentem volna a hokitornára. Akkor pedig lehet, hogy maradok egyszerű sportújságíró, és kimaradok a nagydiplomáciából. Talán jobb is lett volna.

De így legalább megnézhettem az egykori tüdőszanatóriumot, és láthattam, ahogy a Team Canada szarrá veri a Jegesmedvéket az immár 135. születésnapját ünneplő Spengler-kupán. Annak ellenére, hogy a sportesemény az észak-európai telek enyhülése miatt a legtöbb évben egyre nagyobb figyelmet kapott, és ezúttal kimondottan izgalmasak voltak a meccsek is, senkit nem a játék érdekelt. A betelepítések kezdete óta most először hívtak meg újdán csapatot. Így a totál esélytelen HC Nye København meccseit nézték meg legtöbben. Leif Bengtsen, a Dán Autonomiatanács elnöke is jelen volt a meccseken, ami meglehetősen felkavarta az indulatokat. Az Alpok csúcsai már régen láttak ekkora nemzetbiztonsági készültséget, borítékolni lehetett, hogy az Albán-Helvét Liga patáliát fog csapni.

A Régi Svájc minden felhígulása ellenére szervezni továbbra is piszkosul tudtak, így Davos alig érzett meg valamit a pattanásig feszült légkörből. Szilvesztertől 2-áig szünetet tartottak a hokipályákon, én pedig elhatároztam, hogy elmegyek Zürichbe lazítani egy kicsit. Talán nem volt annyira jó ötlet.

+++


Szócikkek a 2055-ben megjelent Geopolitikai kisszótárból

Balkáni Emírség – a 2020-as évek közepén tetőző migrációs hullám és az ekkortájt kibontakozó török expanzió együttes hatásaként létrejött államalakulat. Kiterjedése túlnő a szulejmáni Török Birodalom európai részénél is, északról Szlovákia és Ukrajna, nyugatról Olaszország határolja. Államberendezkedésére erőteljes centralizmus jellemző, ugyanakkor, korlátozott formában megjelenhetnek ellenzéki hangok is. Fennállásának első másfél évtizedében expanzív külpolitikát folytatott, mely belpolitikai okokból (ld. újszláv függetlenségi mozgalom) később alábbhagyott. Legjelentősebb etnikumai a török, a roma és az arab.

Gerexit:Németországnak az Európai Unióból való 2031-es kilépésének népszerű elnevezése a brit kilépést jelölő Brexit mintájára. A kilépés számos okra vezethető vissza. A hivatalos indoklás szerint a kiváltó ok a jobboldali uniós vezetés muszlimellenes beállítottsága volt, mely súlyosan sértette a németországi török kisebbséget. Emellett szerepet játszhatott az euroszkepticizmus látványos térnyerése – különösen igaz ez a Schengeni Egyezmény 2035-ös felmondása utáni évekre –, továbbá, hogy a német vezetés képtelen volt kezelni az európai munkavállalók egyre erősödő beáramlását.

Neoizolacionizmus – általában a 2040-es éveket követő időszakra alkalmazott kifejezés. A jelenség több típusa ismert, számos állam politikájában megfigyelhető. A klimatikus ~ európai iskolapéldája az Egyesült Királyság és Norvégia. Előbbi esetében az egykori főváros, London és más partvidéki városok megmentése olyan mértékben leterheli a belső erőforrásokat, hogy a külpolitikai ambíciók háttérbe szorulnak. Norvégia esetében ezzel párhuzamba állítható a szélsőséges hideg (mely a korábban a nemzetgazdaság motorját képező atlanti olajkészletek kiaknázását is csaknem
lehetetlenné teszi), amely a skandináv jóléti államból egy a túlélésért küzdő nemzetet teremtett.

Rompoy-járvány – a 21. század legpusztítóbb világjárványa, nevét Alexis Rompoy francia orvosról kapta, aki az elsők között hívta fel a figyelmet a bárányhimlő agresszív törzsei felbukkanásának valószínűségére. A fertőzés a hagyományos bárányhimlőhöz hasonlóan kiütésekkel és magas lázzal járt, de azzal ellentétben igen gyakori annak kevésbé jelentős szövődménye, az agyvelőgyulladás. Ez utóbbi okozta a legtöbb halálesetet. A járvány csúcspontja 2032 és 2035 közé tehető. Szinte az összes európai országot súlyosan érintette, halálos áldozatainak száma milliós nagyságrendű. Elsősorban, de távolról sem kizárólag, a szociálisan hátrányos néprétegek között végzett nagy pusztítást. A kutatók egybehangzó véleménye szerint a ~ megelőzhető lett volna következetes vakcinázással.

Sárkányhajó-terv – az ENSZ 21. századi történetének egyik legnagyobb szabású akciója 2037 és 2042 között. Bár az előzetes kalkulációk Hollandiát tekintették a tengerszint-emelkedés által leginkább veszélyeztetett európai országnak, Dánia szenvedte el a legsúlyosabb károkat. A humanitárius katasztrófát csak masszív áttelepítéssel lehetett kivédeni. Nagy nehézséget okozott a célország kiválasztása. Mivel tartós megoldásra volt szükség, a klímakatasztrófa által kevésbé veszélyeztetett Svájc került a célkeresztbe. Paradox módon az alpesi államot különösen súlyosan sújtó Rompoy-járvány, a Svájcból való fokozódó kivándorlás (ld. helvét exodus) kedvezett a politikai vezetéssel és a közvéleménnyel való elfogadtatásának.

+++

Tetszett-e Zürich? Az mindenképpen vonzó volt benne, hogy sok hagyományos technológiával épült csupaüveg üzletközpontot és lakótömböt lehetett látni: az ország meteorológiai és geológiai szempontból szerencsés adottságai nem tették szükségessé, hogy 3D nyomtatott egyenházakra cseréljenek komplett városrészeket. Olyan ember vagyok, aki pihenés közben békén hagyja a munkaeszközét, és nekem a kezem mellett a szemem az elsődleges szerszámom, tehát keveset fotóztam és nem néztem körül túl alaposan. Szilveszter napján inkább a kocsmákkal ismerkedtem, a még mindig fájó hazai alkoholtilalmi rendelet után megpróbáltam italba fojtani bánatom.

Szó sincs róla, hogy véletlenül keveredtem volna a demonstráció közelébe, ezt már csak a bulvármédia költötte hozzá a meséhez. Fél 1 körül csipogott rám Zoltán, a portálom társszerzője Frankfurtból, hogy felejtsem el a kupát (nem tudta, hogy éppen ezzel próbálkoztam), szedjem elő mindazt, amit a politikai fotó minor szakomon a fejembe vertek, és menjek tudósítani, mert várhatóan nagy cirkusz lesz. Nem akartam lemaradni az atrakcióról, úgyhogy ha nem is kapkodva, legurítottam a söröm, aztán fogtam egy önjárót és elvitettem magam a dán konzulátushoz.

+++



A 2058. január 1-i napisajtóból

Ökölharc Svájcban: durva támadás érte a német fotóriportert

Fejsérülésekkel szállították kórházba Miroslav Bauert, a SportLog portál társszerzőjét, aki a tegnap délutáni zürichi dánellenes tüntetésről készített felvételeket. A randalírozó tömeg, melyet zömmel albán futballhuligánok alkottak, a dán képviselet felé vonult, amikor a többszörösen büntetett előéletű Serdar X. teljesen indokolatlanul rátámadt a járdán munkáját végző riporterre. X. és társai brutálisan összeverték Bauert, aki eszméletét vesztette. Jelenleg kórházban kezelik.

Bauer esete sokadik példája annak, mekkora veszélyt jelent a svájci kormány erélytelen fellépése az albán nacionalizmus ellen. Lobeck szövetségi kancellár az eset azonnali és teljes kivizsgálását követelte Svájctól. Megkeresésére mindeddig nem érkezett érdemi válasz.

Német agresszió az utcáinkon? Provokátort pofozott a tüntető

Nem először fordul elő az utóbbi hónapokban, hogy a dánbarát német kormány beavatkozik a svájci belügyekbe. Ezúttal egy utcai csetepatét használtak ürügyül. Serdar Xarani szakszervezeti vezető a tegnapi zürichi demonstráción lett figyelmes arra, hogy egy fotóriporter felvételt készít róla. Amikor ezt személyiségi jogaira hivatkozva nehezményezte, a német újságíró kinevette és gúnyolódott rajta. Xarani jogos felindulásból meglökte a sajtóst, aki erre nekitámadt. A verekedéssé fajult konfliktusban a német súlyos sérüléseket szenvedett, de Xarani is megsebesült. Ugyan a napnál is világosabb, hogy az újságíró provokálta a tüntetőt, a német kormány, élén a török kancellárral, diplomáciai elégtételt követel. Bízunk benne, hogy kormányunk határozottan elutasítja a kérést.

+++

A zürichi dán konzulátus éppenséggel egy unalmas 3D-nyomtatott kocka volt. Amikor odaértem, a placcon egy maroknyi demonstrálót láttam: ők voltak a békeszeretőbb Svájc jegyében felvonult ellentüntetők. Ha hozzávesszük, hogy a későbbi beszámolók szerint a kormányzat importált is több résztvevőt más kantonokból, sőt, külföldről is, különösen siralmas volt a létszámuk. Szóba elegyedtem egy A mi Európánk, a ti Európátok: közös múltunk, közös jövőnk feliratú transzparenst tartó nővel, lőttem pár sorozatot, azután elmentem egy jó pozíciót keresni, mielőtt a nagydemonstráció az épülethez ér. Suttyókorom szilvesztereit idéző durrogtatással és koncerteket megszégyenítő pirotechnikával közelítettek a térhez. A rendőrgyűrű ránézésre kellőképpen eltökélt és szoros volt. Persze tudjuk, mennyi volt ebből a valóság, és mennyi az illúzió…

Öntsünk tiszta vizet a pohárba: nem én kerestem magamnak a bajt. Vagyis. Talán kicsit mégis. Hiszen ha egy vikingellenes felvonulás tőszomszédságában megjelenik egy magamfajta 195 centis tejszőke árja, az ne csodálkozzon, ha magára vonja a figyelmet. Ritkán van jó vége, ha egy részeg skinhead elkezd rád figyelni, és nem sokat javít a szituáción, ha egy kamera objektívjével szembesíted eközben. Ki kezdte az adok-kapokot? Erre azt mondom, egy filmtörténeti klasszikussal élve, hogy édesmindegy, Han Solo vagy Greedo lőtt először, utólag csak az számít, hogy az előbbi hagyta el a cantinát élve. Röhej, hogy sehol a közelben nem volt más sajtós, így senki segítségére nem számíthattam.Így visszatekintve tényleg nem volt nagy ötlet belemenni az ökölcsatába, mert ugyan a kigyúrt kopasz kiköpte pár fogát, de a cimborái alaposan helyben hagytak.

Nem szólhatok egy rossz szót sem az ápolókra. Jó, talán kicsit gyengeelméjűnek néztek, hogy ujjat húztam az albán nacionalistákkal, de ettől a jól ismert svájci precizitással végezték a dolgukat.. Az ébredésemet követő első pillanatban (pontosabban a másodikban, mert az elsőben még lefoglalt a hasogató fejfájás) még bíztam benne, hogy előkerül a mobilom. Nem az asszonyt akartam volna felhívni – Lena nem egy aggódós típus, meg nem is az, aki, ha csak nincs életveszély, megszakít egy tengerentúli üzleti utat – de egy netes eszközzel hatékonyabban tájékozódhattam volna az eseményekről, mint a kórterem ütött kopott tévéjével. Ott mindössze két országos hírcsatorna közül lehetett választani, de mindkettőt olyan pártosnak találtam, hogy inkább áttettem a sportadóra – szakmai öntudat is van a világon – és néztem a Spenglert, amely közben folytatódott. Az Eisbären a második meccsen szépített, és egy közepes meccsen, hosszabbításban legyőzte a hazaiakat, úgyhogy volt azért pozitív momentum is 2057-58 fordulójáról. Január 4-én, pénteken a főorvos úgy ítélte meg, hogy szépen gyógyulok, úgyhogy elhagyhatom a kórházat. Bár a kupa még tartott, én inkább a pályaudvar felé vettem az irányt: ennyi elég volt Helvéciából.

+++

Véleménycikk részlete a Frankfurter Allgemeinéból, 2058. január 3.

A Miroslav Bauer-ügy állatorvosi lova az Európai Unió régóta tartó agóniájával párhuzamos identitásvákuumot követő neorasszizmusnak. Amióta a török párt a német kormányok rendszeres tagja, a svájci-német viszony egyre problémásabb. Különösen a svájci albánok törökellenessége nőtt, mivel a németországi törökökre az Albániát is meghódító Balkán Emírség természetes szövetségeseként tekintenek. Németként és sajtós kollégaként hajlok arra, hogy Bauer szemszögéből tekintsek az incidensre – rosszmájúan műbalhénak is nevezhetném –, de a szakmai objektivitás miatt próbálom magamra erőltetni az ellenkező perspektívát is. Annyi bizonyos, hogy kellett hozzá a dán áttelepítés is, hogy pont az egykor Svájcból „kinézett” albán etnikum vegye át a helvét különutasság (hogy ne felsőbbrendűség-tudatot mondjak) éllovasainak szerepét, különösen ha tekintetbe vesszük Németország kiemelkedő szerepét a Sárkányhajó-terv megvalósításában. Kicsit is felelősségteljes polgár biztosan nem gondolja, hogy a telepítési projektet hiba lett volna véghezvinni, tiszta fejjel valószínűleg még a Liga aktivistái is egyetértenének azzal, hogy Svájc a himlő és az azt követő exodus miatt jó választás volt a „klíma indukálta újkolonizáció mintaprojektjének” célországaként. Ezzel együtt azt is nehéz lenne vitatni, hogy a konfliktus eszkalálódása borítékolható volt. Hogy pont egy davosi – ahol, mint emlékezhetünk, annyi emblematikus konferenciát tartottak a korábbiakban –, nagy hagyományú sportesemény kapcsán borult ki a bili, külön pikantériát ad a dolognak.

+++

Svájc történelme során mindig komolyan vette a határvédelmet, a zavaros 2020-as évek óta pedig főleg. Ugyanolyan szigorú ellenőrzést vezettek be itt is, mint a migrációt megállítani hivatott Déli Falon, kamerákkal, drónokkal, biometrikus és hagyományos technikákkal. De hát ezzel aligha mondtam újat. A német útlevél mindenesetre még mindig erős valuta volt, szóval egy csöppet nem aggódtam a hazautamon. A transzalpesi szuperexpressz még el sem érte teljes sebességét, amikor világítani kezdett az ellenőrzés megkezdését jelző vörös fény. Általában a vonat ilyenkor nem áll többet két-három percnél, nem is kerül sor emberi ellenőrzésre, de – nyilván a dánellenes atrocitások miatt – szigorítottak a gyakorlaton. Meg sem fordult a fejemben, hogy velem van a gond, egészen addig, amíg egy komor tekintetű határőr fel nem szólított, hogy hagyjam el vele a vonatot. Persze tiltakoztam, hogy csak tévedésről lehet szó, de aztán olyan szigorúan nézett rám, hogy inkább elhallgattam. Letartóztattak.

Benyögtem a sztenderd szöveget, hogy az ügyvédemet kérem – nem mintha lenne – erre a két jelen lévő rendvédelmis olyan röhögésben tört ki, mint ha az évtized viccét mondtam volna. Addig sem voltam nyugodt, ekkor kezdtem pánikba esni. Megkérdeztem, mivel vádolnak, de csak csendre intettek. Mint kiderült, egy tisztre vártak, aki hamarosan meg is érkezett. Ő aztán közölte velem, hogy a vád hamisítás, személyi adatokkal való visszaélés illetve kémkedés gyanúja. Alsó hangon öt év – futott át az agyamon. Lehidaltam, elakadt a szavam. A tiszt megkérdezte, van-e még kérdésem, én már csak azt akartam tudni, hogyan tovább. Azt a választ kaptam, hogy Bernbe visznek, ahol várhatóan gyorsított eljárásban vizsgálják ki az ügyemet. Valószínűleg megkönnyebbült arcot vághattam, de ahogy megláttam az arckifejezését, rájöttem, hogy inkább ekkor kellett volna csak igazán pánikba esnem. Megbilincselve ültettek be egy besötétített személyautó hátsó ülésére. Elbóbiskoltam. Nem, nem elbóbiskoltam, talán a sokk mellékhatásaként úgy elaludtam, mintha – megint – fejbe vágtak volna.

+++

Részlet egy másodéves egyetemista házi dolgozatából

Bár a klimatikus népvándorlás első hullámának elsődlegesen a gazdaságilag fejlett Európa volt a célja, nem lehet azt a válság közvetlen kiváltó okának tekinteni. Az észak-déli polarizáció már a Rompoy-járványt követően éleződött ki, a himlőkatasztrófa pedig sokkal inkább a 2010-es évektől kibontakozó oltásellenes kampányoknak „köszönhető”, mint a bevándorlásnak. A kontinens belső kohéziójának fokozódása nem az izoláns uniós vezetés szellemi terméke,sőt, eredetileg a centrumtól balra elhelyezkedő erők képviselték. A „populista” (ellenzékük leginkább csak jelszavaiban eltérő kommunikációjának ismeretében nem túl találó név) uniós kormányzatot váratlan ökölcsapásként érte Demiroglu kancellár kilépési kérvénye 2031-ben. Ma már nem lehet eldönteni, provokációról volt-e szó, de a Gerexit életbe lépése után első és utolsó igazi mélyütését kapta a kontinensszervezet. A balkáni dzsihád már az integráció széthullását követő hatalmi űrt töltötte be.


+++

Amikor felébredtem. egy fotelben találtam magam, a bilincsek nélkül. Ismeretlen női arc nézett rám a gyéren berendezett szoba másik oldaláról. Udvariasan bemutatkozott, némi schwitzerdütsch akcentussal: Charlotte Rükli volt az, a Négy Nemzet Frakció azóta közismertté vált vezetője. Én is bemutatkoztam. Persze pontosan tudta, ki vagyok, főleg, hogy eddigre a sajtó már tele volt a zürichi balhé részleteivel és megkezdődött a svájci-német adok-kapok. Azt mondta, ne érdekeljen, hogy kerültem ki a rendőrök fogságából, neki és barátainak megvannak az eszközei. Máig sem tudom, erőszakkal vagy a sofőr és kísérője lefizetése útján szabadítottak ki. Talán jobb is így.

Megtudtam, hogy a határon a biometrikus ellenőrzésen buktam el. Az azonosító chipemet ugyanis valaki – bizonyára a kórházban – kicserélte egy bizonyos Alois Schmidtére. Hogy a jóember hogyan boldogult Miroslav Bauer azonosítójával, nem tudom, az is lehet, hogy eleve a hullájából szedték ki az eszközt. Provokáció történt, nyilvánvaló. Alighanem a svájci belügy akart mindenáron az országban tartani. A német kormány elégtételt követelt a bántalmazásomért, ha ennek eleget tesznek, az Albán-Helvét Liga még nagyobb felfordulást csinál (így is lángra kapott vagy húsz autó Zürich utcáin). Sokkal kézenfekvőbb volt rosszfiút „gyártani” belőlem, még ha ehhez tisztességtelen eszközöket is kellett bevetniük.

+++

A Négy Nemzet Frakció proklamációja

Első megjelenés: Alpesi Kürtszó portál, 2058. január 21.

Honfitársaink, német, francia, olasz és rétoromán anyanyelvű barátaink!

Válságos éveket élünk. Sokan vannak ellenünk és kevesen velünk. Elődeink felelőtlen politikája miatt országunk régi nemzetei háttérbe szorultak. A köztársaság eszméjét a multikulturalizmus fenyegeti. Ma már nap mint nap hallhatjuk a müezzint Genf, Bázel és Zürich utcáin. Meddig megy ez így tovább? A balkániak már befurakodtak a hivatalokba, a rendőrségbe, ha nem teszünk valamit, nemsokára a kormányban is ott lesznek! Gyűlölik a hitünket, a nyelvünket. Ha rajtuk múlna, Bern új címerállata a medve helyett az albán sas lenne.

Honfitársaink!

A reményünk északon van! Németország már kezdi lerázni magáról a muszlim mételyt.

Nem ígérünk békét: harcot ígérünk. Ha kell, máglyák fognak égni, de Svájc újból ősi népei büszke hazája lesz!

,

+++

Charlotte sokat kért és keveset ajánlott, de ha a két választási lehetőség egy hosszú börtönbüntetés és egy viszonylagos szabadság, persze hogy az utóbbit választja az ember. Mivel körözött bűnöző voltam, szó sem lehetett arról, hogy belátható időn belül hazatérjek, de ez a Frakciónak sem volt érdeke. Nem kertelt, annyi szent

– Nem fogok a levegőbe beszélni, Miroslav. Nem a két szép szeméért szabadítottuk ki. Magára figyel most Svájc és Németország, a maga szavára jó ideig oda fognak figyelni. Azt akarjuk, hogy hallassa a hangját, de úgy, ahogy azt a mi érdekünk kívánja. A Liga az ellenségünk – és magának is az. A dánok is az albánok ellenségei, tehát a mi barátaink. Közel akarunk kerülni Németországhoz,és ebben a maga sokat segíthet. Akarom mondani, sokat fog segíteni. Minden segítséget megkap, és ha eljön az idő, a jutalma sem marad el.

Hát, nem mondhatnám, hogy hagytak volna mérlegelni. Még aznap elvittek egy hegyvidéki birtokra, ahol minden igényt kielégítő ellátás és egy portál színvonalas működtetéséhez szükséges technikai és személyi apparátus várt. Egyedül nem boldogultam volna, de Charlotte-ék elérték, hogy Zoltán is csatlakozzon a csapathoz németországi „ügynökként”. Hát így kezdődött az Alpesi Kürtszó portál története. Propagandamunkánkat alighanem évek múltán tanítani fogják, elég az hozzá, hogy sikerült szimpátiát kelteni a német és a svájci „hazafias” oldal között – előbbi pedig épp a kormányrúdnál volt.. Egészen a Frakció és a Dán Autonómiatanács közös, a berlini kormány hallgatólagos támogatásával végrahajtott júliusi államcsínyéig én voltam a portál főszerkesztője. Eddig váratott magára a jutalmam, ami egy csinos apanázs volt, és nem utolsósorban az, hogy végre büntetlenül elhagyhattam Svájcot.

A Spengler-kupa döntőjét 2058-ban egyébként a Sária Praha nyerte meg.