És így tovább…

A nemiség mindig tabu volt a családomban. Ha bármilyen formában szóba került a szexualitás, némi kuncogás és témaváltás következett. Klasszikus történet, amikor a Reform magazin hátulján a véletlenül kasztrált férfiról szóló cikket olvasva rákérdeztem, mi az a heregolyó, mire azt a választ kaptam, hogy nekem is van kettő. Nos, páros szervünk szép számmal akad, így nem is kerültem közelebb a megoldáshoz. Vagy a másik: unokatesóm lagzija elhúzódott, erre én naivan megjegyeztem, hogy itt se lesz nagy nászéjszaka. Naivan, mert lövésem se volt róla, mi történik a nász során. Olyan volt, mintha mi ketten tesómmal szűznemzéssel jöttünk volna világra.

Ilyen kiindulással és a nemi felvilágosítás minimális mértéke nélkül kellett nekiindulnom a kamaszkornak. Azt még nagyjából tudtam, hogy rajtam mi micsoda, de anatómiai ismereteim borzasztó hiányosak voltak. Tegyük hozzá, még most is lenne mit pótolnom.

Úgyhogy a lányok abszolút terra incognita voltak számomra. Nevezhetnénk felfedezésre váró területnek is, de a hajóm sosem ért partot, mindig megfeneklett valahol az óceán közepén. Persze voltam szerelmes, hajjaj, de még hányszor! De nálam a szerelem mindig valami fennkölt, plátói érzés volt, a testiség gondolata is félelemmel töltött el. Érdekelt ugyan a pornográfia, mint minden hellyel-közzel egészséges kamaszt, de hogy én azt és pláne úgy műveljem, na azt nem!

Nagyon másként alakulhatott volna minden, ha legalább azt elfogadom, amikor K. a párhuzamos osztályból szó szerint elhívott randizni. Két osztálytársnőm volt a közvetítő. Már eleve megijedtem, hogy mi lesz, ha délután 5-ig Baján maradok – hiszen addigra már órák óta otthon szoktam lenni. Elutasítottam a meghívást, amikor a lányok kérdezték, mit mondjanak K.-nak, azt mondtam, ne mondjanak semmit. Tulajdonképpen elég szemét dolog volt tőlem. De féltem. A dolog folyományaként egyszer a tolltartómban találtam Karinthy A lányok című írását. Azóta sem értem őket.

Kb. az osztályom lányainak felébe voltam szerelmes, plusz néhány hirdetés útján szerzett vidéki levelezőtársamba. A megnyilvánulási forma a levelezés volt. Nem tudom, lejött-e nekik, hogy szerelmesleveleket kaptak, mert az, hogy lelkizek valakivel, még nem feltétlenül párosul gyengéd érzelmekkel. Volt rá példa, hogy coming outoltam, de az volt a kivétel.

Innen folyt.