Nem tudom, hallottatok-e róla, de van ez a covid nevű betegség. Bár van, aki ezt sem képes elfogadni, de az ismeretségi körömben jó pár ember átesett rajta, sőt, olyan is van, aki – Isten nyugosztalja! – belehalt. Ha igazak a hírek, 0-s vércsoportúként egész jó eséllyel indulok, hogy elkerüljem, a belehalásnak is csekély a valószínűsége az én paramétereimmel, mégis az első adandó alkalommal beoltattam magam. Tehettem ezt azért, mert egészségügyi intézményben dolgozom, ugyan távolról sem a „frontvonalon”.
Na de ha jelentős a valószínűsége, hogy átvészelném valahogy a pandémiát, akkor minek kértem az oltást?
Egyrészt, mert azért nem vagyok benne olyan biztos: elég sok meglepetést okozott már a koronavírus, és én speciel semmilyen betegségben nem kívánok szenvedni, még a kiadós megfázást sem kedvelem. Szóval inkább úgy döntöttem, megteszek mindent, hogy ne kapjam el.
Második ok, hogy szeretném még nyugdíjazásom előtt visszakapni a hellyel-közzel normális életemet. Egyelőre nem úgy néz ki, hogy a covid visszavonulót akarna fújni. Oké, ha nagyjából mindenkin átmegy a betegség, akkor talán nyugalom lenne, de 1,4%-os halálozási aránnyal számolva az közel 140 000 halottat jelentene csak Magyarországon, ami azért egy elég durva szám. Jó, nem kapja el mindenki, legyen 100 000. Persze, sokan közülük covid nélkül is meghalnának egyéb krónikus betegségben, de azért két-három plusz év is sokat tud számítani, ha például az ember édesanyjáról van szó.
Nem utolsósorban pontosan édesanyám miatt is oltatom be magam. Állandó ápolásra szorul, amit mi nem tudnánk neki megadni, ezért idősotthonban lakik, azaz fokozattan veszélyeztetve van. Tavaly tavasz óta, ha jól emlékszem, két alkalommal volt lehetőségem meglátogatni, de akkor is szigorú korlátozások mellett, ölelésről, pusziról szó sem lehetett. Anyuval az állapota miatt nem nagyon lehet értelmes telefonbeszélgetést folytatni, tehát szinte el vagyok vágva tőle. És belátom, ez az ő érdekét szolgálja, mert egy mezei influenza is durva dolgokra képes az időseknél, ez meg határozottan nem az.
Aztán ott vannak a járványügyi korlátozások, kijárási, gyülekezési tilalom és társai. Lehet róla vitatkozni, mennyire indokoltak, de ha valakinek van jobb javaslata a járvány lassítására, szívesen meghallgatom. Mert annyit azért tapasztalok, hogy nem éppen üresek a kórházak, és ha csak kétszer ennyien szorulnának kórházi ellátásra, abból katasztrófa lenne. Hogy mennyire szeretjük az államhatalmat, az mindenki magánügye, de gyakorlatilag az összes többi ország ugyanazzal próbálkozik, tehát alighanem tényleg nincs jobb módszer.
Én introvertált emberként még csak elvagyok valahogy közösségi programok nélkül, de azért például a keddi foci és az azt követő sörözés egyre jobban hiányzik, a könyvtárról már nem is beszélve. Aki moziba, színházba, diszkóba, koncertekre, netán étterembe, kocsmába szokott járni, annak főleg elege lehet az egészből. Akinek pedig a megélhetését adja, annak pláne.
Az a nagy helyzet, hogy ha nem söpör végig rajtunk elemi erővel a járvány, vagy ha valami titokzatos módon el nem tűnik, akkor még évekig élvezhetjük a szobafogság örömeit. Abba pedig garantáltan mindenki belezakkan. Vagy ott a lehetőség, hogy bízunk a vakciná(k)ban, és belátható időn belül minden majdnem a régi lesz.
A vakcinák elutasítóitól eddig szinte kizárólag érzelmi érveket hallottam, illetve azt, hogy nincs még kikísérletezve. Utóbbira annyi: mondjuk, hogy nincs, de ha várunk 15 évet, mennyivel lesz jobb a helyzet? A covidról tudjuk, hogy elég cudar tud lenni, a vakcinák eddig nem csináltak semmi drámait. Erre mondják a konteósok, hogy dehogynem, csak eltitkolják. Én meg azt, hogy ha olyan durva arányban lépnének fel súlyos mellékhatások, azt ma már nem lehetne eltitkolni. A chipbeültetéses elméleteket inkább hagyjuk, a zakkantak győzködését nem tartom feladatomnak – úgyis reménytelen.
Rengetegen mintha egyszerűen kifogást keresnének, mert – mint a gyerekek – félnek a szuritól. Az sem tartom sokkal jobbnak, aki válogat, hogy neki márpedig csak az X vakcinát adhatják be, Y-t nem. Annál „szebb” hozzáállás ez, mert korrelációt figyelek meg a válogatók személye és politikai nézetei között. Azt legalábbis nem tartom valószínűnek, hogy ennyien rendelkeznek megalapozott véleménnyel például az orosz vagy a kínai orvostudomány fejlettségéről. Mellesleg utóbbinak van némi hagyománya… Illetve amíg töviről-hegyire át nem tanulmányozzák a szereket, úgyse fogják őket osztogatni. Meg tkp. milyen mellékhatásra számítanak a bizonytalankodók? Lebénulnak? Megvakulnak? Nem értem.
Ki ne hagyjam azokat, akik a gonosz gyógyszerlobbit okolják mindenért. Hát tudják mit, gazdagodjanak meg! Persze hogy üzlet, hogyne lenne az. Mint ahogy az autóipar is üzlet, meg az élelmiszeripar meg minden ami ipar, és mindegyikben van, aki etikátlanul jár el. De ahhoz azért kell egy egészséges paranoia, hogy azt higgye valaki, mérget akarnak neki eladni. Főleg, hogy az elég rossz üzlet lenne, mert méregből ritkán szoktak repetát kérni.
Lényeg a lényeg, én tegnap éltem a kínálkozó lehetőséggel és beoltattam magam. Nem, nem kaptam érte pénzt, még csokit se adtak, mint véradásnál szoktak. 20 nap múlva jön a következő kör. Eddig semmi rendkívülit nem észleltem, ha valami van, becsszó, szólok.